Alig öt év alatt a japán gin ipar robbanásszerűen belépett a világ szeszesital-piacára. Díjak, díjak, díjak... De honnan ez a sok remekmű ilyen hirtelen?!

A Kyoto Distillery volt az első Japánban, amely kizárólag a gin gyártásával foglalkozott. Innen került ki 2016 októberében az azóta zászlóshajóvá avanzsált ginje, a KI NO BI Kyoto Dry Gin. Ma már több mint 30 gin-lepárló üzemel Japánban, a kisszériás gyártóktól a nagy iparágakig, mint a Suntory és Nikka. A japán közönség pedig semmi jelét nem mutatja annak, hogy belefáradna az új ginek kipróbálásába, ráadásul az exportpiac tovább bővül, szóval a közeljövőben még több kitűnő japán ginre készülhetünk.

Gin története

A gin bármely meghatározásának kritikus eleme az, hogy a boróka a domináns botanikai eleme. Ez a szeszesital történelmének köszönhető – a gin az európai lepárlás korai szakaszában egy gyógyászati aqua vita volt, amelyet borókabogyóval átitatott borpárlatból készítettek. A boróka egy vizelethajtó gyógynövényként volt ismert és nagyra értékelték a pestisjárvány idején, amely meglehetősen gyakori volt a középkori Európában.

A modern gint azután fejlesztették ki Angliában, hogy az 1600-as évek elején bevezették a Genevert, amelyet gyomorpanaszok, köszvény és epekő kezelésére alkalmaztak. A ginipar az 1700-as évek elejére már virágzott, miután III. Vilmos király lazította a szabályozást. A gint olyan széles körben fogyasztották, különösen a szegények körében, hogy az eladások meghaladták a sör eladásait. Az 1730-as években a piac ellenőrzésére tett erőfeszítések zavargásokat váltottak ki. A gin karaktere pedig az 1850-es években végleg átalakult, amikor a lepárlók ún. ginpalotákat nyitottak, extravagáns ivóbarlangokat, amelyekkel már a tehetősebb fogyasztókat csábították.

A legeslegelső japán gin

Gondoltad volna, hogy a gin volt az első nyugati stílusú szeszes ital, amelyet Japánban gyártottak? A hiteles történelmi feljegyzések szerint a gint az Edo-korszakban (1603-1867) a Nagaszaki-öbölben található Dejima szigeti holland kereskedelmi enklávéból hozták Japánba. 1812-ben, mivel nem kapott gint Hollandiából, Shige Dennoshin, a holland enklávé Nagaszaki biztosa megpróbálta lepárolni a sajátját. Minden tekintetben gyenge próbálkozás volt, és egy kissé az édesbe hajlott, mivel küzdött, hogy eltüntesse a borókabogyó kesernyés ízét. Kétszáz év kellett, hogy ez az italfajta berobbanjon a piacra. De tényleg, mi a fenétől lett hirtelen ennyire népszerű a Japán gin?!

[app-gallery accid="38"][app-gallery]

Semmi sem keletkezik csak új és így van ez a japán ginnel is. Ez az egész egy globális mozgalom része, amelyet 2009-ben a Sipsmith indított el Londonban. 2016 decemberében a Suntory japán italgyártó óriáscég megvásárolta a Sipsmith irányító részesedését és a történet máris önjáróvá vált. S míg a gint már legalább 80 éve gyártják Japánban (a Suntory szeszesital-óriása már 1936-ban a Hermes címke alatt palackozott gint), soha nem tekintették exportra méltónak. Mivel hagyományosan nem fogyasztották túl sokat Japánon belül, és mivel a sör, a whisky és a shochu beárnyékolta, nem foglalkoztak vele mélyebben. De a gin iránti kereslet világszerte történt megugrása után Japánban felélénkült az érdeklődés a gin iránt, ez minden megváltozott. 2016-ban a japán hazai ginek kis fellendülése komollyá vált, főleg mikor a japán whisky mogul két régi brit feje megnyitotta a Kyoto Distillery-t, az ország első kézműves ginlepárlóját. A Beam Suntory bejelentette, hogy vezető részesedést szerzett a Sipsmith Ginben, egy londoni butiklepárlóban; egy évvel később pedig szépen piacra is dobták saját ginjüket, a fantasztikus ROKU-t Japánban. Ugyanezen a nyáron, közvetlenül azután, hogy Ki No Bi aranyérmet nyert az IWSC-n, a köztiszteletben álló whisky lepárló a Nikka bejelentette Coffey Ginjük amerikai piacra dobását (az országon kívüli lepárlók is elkezdtek lendületet venni a „japán stílusú” ginnél, például az Egyesült Királyság Cambridge-i lepárlójában, amelynek japán ginjéhez shisot, yuzu-t és szezámmagot használnak, valamint Diageo-ban, amelynek Jinzu-ját yuzuval desztillálják Skóciában.) Szóval világszerte mindenki azt figyeli, hogy meg tudják-e tenni a ginért azt, amit a whiskyért tettek Japánban. Őrületes tempót diktálnak és egészen elképesztő termékeket produkálnak!

Ha egyre több whisky, akkor egyre több gin?

Az elmúlt évtized középpontjában Japánban szeszeszital tekintetében a whisky volt. Népszerűsége messze meghaladta a kínálatot, ennek köszönhetően több új japán whisky lepárló megnyitását is eredményezte. A whiskyt azonban legalább 3 évig érlelni kell a palackozás előtt, hogy az új japán whisky szabványok szerint is whiskynek minősüljön. Így behúzták a gin-kártyát az iparág megmentésére!

A gin elkészítése ugyanis ehhez képest egyszerű, a berendezés viszonylag olcsó, azonnal értékesíthető, pénzforgalmat biztosítva a kibontakozó szeszfőzdék számára.

A japán gin készítés mestersége

Minden ginnek értelemszerűen boróka van a szívében. Az abszintban lévő tujontól eltérően a tényleges szint itt nincs megadva. A gin ködös definíciója rengeteg újítási teret enged, lehetővé téve azt is, hogy az ital sokkal jobban átadhassa származását és terroirját, mint mondjuk a whisky. A kézműves ginek legvonzóbb tulajdonsága éppen ez az egyediség. Ez az alkotói szabadság az oka a helyi gyártású kisüzemi borok és sörök növekedésének is.

Mindez lehetővé tette a japán gingyártók számára, hogy feszegessék a határokat, helyi alapanyagokból építkezve, egyedi összetevők után kutatva, kikísérletezve, hogyan erősíthetik fel termékeik japán jellegét. Bár a boróka megingathatatlanul a ginkészítés középpontjában áll, ezt minden esetben más botanikai anyagokkal – héjjal, kéreggel, magvakkal, fűszerekkel, gyümölcsökkel és virágokkal – egészítik ki. Ezekből Japánban abszolút nincs hiány, sajátos ízvilágú növényeik kifejezetten helyi ízt adnak: a zöld tea, a yuzu, a shiso, a sansho, a bambusz, a tankan, a hebesu, a mikan, a goya, a shekwasha… és még sorolhatnánk, mind-mind megtalálhatók az ország gineiben.

A gin alappárlatának elkészítéséhez nincs megadva konkrétum, ezért Japánban – néhány kivételtől eltekintve – általában rizst használnak. Pl. a Miyazakiban található Kyoya Shuzo Shochu-gyártó bőséges édesburgonya-párlatot használ fel a 94-es „Yuzugin” elkészítéséhez. Az Umegae Shuzo Yokitsuki ginje pedig szaké lepárlásával készül, folytatva a Nagaszakiban készült gin 200 éves hagyományát. Délen meg az okinavai Masahiro lepárló a Ryukyu bennszülött párlatát, az awamorit használja.

Mi várható? Vajon mi a japán gin jövője?

A fentebb említett okok miatt és mivel a szeszesital-rajongók szívesen fizetnek prémium árat egy általuk divatosnak ítélt, kézzel készített, helyi specialitásért, a japán gin jövője meglehetősen ragyogó! Várhatóan további egzotikus növényi anyagok után kutatnak majd és egyre nő majd az érdeklődés a tiszta gin fogyasztása iránt, így a termékeladások majd teljes mértékben visszaigazolják a japán gin egyedi terroirjának különleges és kivételes mivoltát. A kézműves lepárlás jelenlegi reneszánsza a gin egyedülálló szuperképességévé vált, hiszen képes megragadni szülőhelyének ízét a palackban. Ahelyett, hogy egy nagyszerű vagy sikeres terméket próbálnának utánozni, a mai gin-lepárlók gyakran megpróbálnak közölni valamit magukról és arról a helyről, ahonnan származnak. A hordóban töltött évek hosszantartó temperálása nélkül ez a kommunikáció közvetlen, szűretlen és igencsak felvillanyozó lehet.

Milyen japán gint érdemes kipróbálni?

KI NO BI SEI Kyoto Dry Gin
(54,5%, 0,7l)
A KI NO BI SEI ugyanazzal a gyártási módszerrel készül, mint a Kyoto Distillery mára híres zászlóshajója. A magasabb fokú, ún. Royal Navy erősségű palackozás azonban teltebb szájérzettel és testesebb ízzel rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy a KI NO BI ízprofiljának jellegzetes íze a yuzu, a ciprusgyanta, a sansho bors és a zöld tea igen jól érvényesüljön. Ez a gin ízében elsőre ütős, miközben megőrzi az eredeti KI NO BI tisztaságát és harmóniáját. Kóstolás közben az ízek egyre fokozódnak, miközben kiegyensúlyozottak maradnak – tökéletes gin olyan koktélokhoz, mint a gin-martini vagy akár egy egyszerű gin-tonik tökéletes összetevője.

Kínálatunkban itt találod: KI NO BI SEI Kyoto Dry Gin

NIKKA Coffey Gin
(47%, 0,7l)
A Coffey Gin-t a lepárlóedényről nevezték el. a népszerű japán whisky-márka, a Nikka gyártja. Tizenegy botanikus összetevőt használnak fel hozzá, beleértve a japán amanatsu-t, yuzu-t és sansho borsot, valamint koriandert, citrushéjat és almalevet is. Mivel a növényi összetevők nagy részét citrusfélék alkotják, a gin többrétegű citrusos jegyekkel és zamatos, hosszú lecsengéssel rendelkezik. Próbáld ki egy klassz Negroniban!

Kínálatunkban itt találod: NIKKA Coffey Gin

ROKU Japanese Craft Gin by Suntory
(43%, 0,7l)
Komplex japán gin a frissítő yuzu citrusos fej-jegyeivel és fűszeres shansho borsos csavarral. A Roku japánul 6-ot jelent, amely elnevezés itt a hat helyi, szezonális növényre utal, amelyek kiegészítik a nyolc klasszikus gin-botanikát (a borókabogyót, koriandert, citromhéjat stb.), és kifejezetten japán jelleget kölcsönöznek ennek a párlatnak. A különleges japán növényi alapanyagok: a sakura virág (cseresznyevirág), a sakura levél, a sencha tea, a gyokuro tea, a sansho bors és a yuzu héj. Klasszik gin-tonikban, vagy gyömbérrel keverve próbáld ki, ez utóbbi kiemeli a Rokuban a citrusos jegyeket.

Kínálatunkban itt találod: ROKU Japanese Craft Gin

Világszerte hiány van a japán whiskyből, ami csak növeli az érdeklődést a japán gin iránt. S hogy pontosan milyen íze van a japán ginnek? Bár nehéz általánosítani, hogy mi határozza meg a „japán stílusú” gint, ha egyáltalán meghatározza bármi is a „japán stílust”, az általunk kóstolt termékek mindegyike rendkívül jól megalkotott – tiszta, strukturált ízekkel. Valamennyien erősen támaszkodnak a citrusfélékre, így kifejezetten frissességet és könnyedséget kölcsönöznek nekik.

A végére egy jó tanács a kóstoláshoz: véleményünk szerint ezek a ginek tisztán, egy csepp vízzel, vagy jégre töltve a legjobbak. Ugyan a gin-tonik párosítás nagy szerelem, valójában még egy csepp tonik is eltorzította a finomabb ízeket, és el sem tudjuk képzelni, hogy ezek bármelyike jól működne egy olívabogyóval. ;)