A VERMUT likőrbor, melyet fehér üröm mellett egyéb füvekkel, fűszerekkel ízesítenek, mint például fahéj, keserű narancs héja, bodzavirág. Egyes vermutok édesítettek, az édesítetlen, vagy száraz vermut általában kesernyés. Antonio Benedetto Carpano-t tartják a vermut feltalálójának. Találmányát 1786-ban „vermouth”-nak nevezte el, mert a fehér ürömmel és bárányürömmel ízesített német ürmösborok ihlették, mely növények azóta az abszint összetevőiként híresültek el.
A Cinzano család 1816-ban, a Martini & Rossi 1863-ban kezdte a termelést.
Előállítása összetett: a fűszerekből erős alkoholos oldattal készítenek kivonatot, amit aztán ülepítenek, érlelnek és finomítanak, illetve egyes vermutfajtáknál lepárolnak. Az ital összetevőinek keverése különös gonddal történik, és az ital többféle szűrésen megy át. Palackozás előtt érlelik és stabilizálják. Amellett, hogy gyakori koktél-alapanyag, a vermut jól használható a konyhában fehérbor helyett.
Amellett, hogy gyakori koktél-alapanyag, a vermut jól használható a konyhában fehérbor helyett.
Általában három fajtáját különböztetjük meg a vermutoknak, a legszárazabbtól a legédesebbig: extra dry, bianco vagy white, és sweet vagy red. Az édes és a száraz vermutot aperitifként sokszor magában isszák, vagy Manhattan koktélban. A száraz fehér vermut leginkább koktélok alapanyaga. A „vörös” (édes) vermutokat sokszor olasz vermutnak nevezik, a fehéreket pedig franciának, habár mindkét területen gyártják mindkét típust.
